Minden gyerek szeretne magának egy kis házikedvencet, (kutyát, macskát, hörcsögöt, teknősbékát), de nem mindenkinél adott a lehetőség az állattartáshoz. Ezt a helyzetet ismerte fel és aknázta ki Aki­hiro Yokoi, akinek a fejéből kipattant egy hordozható, virtuális állatkának az ötlete. Így született meg a Tamagotchi, vagy Tamagocsi.

1996-ban jelent meg Japán­ban és érde­kes módon ele­inte a bol­tok meg­ta­gad­ták az árusí­tá­sát, még a Ban­dai vál­la­lat érté­ke­sítői is — ami­ben az a felet­tébb fur­csa, hogy a Ban­dai Co. Ltd. adta ki. Aki Maita a Ban­dai Tama­go­csi érté­ke­sí­té­sét kez­de­mé­nyező team tagja sze­rint nehéz­ség­nek szá­mí­tott rávenni a játék­bol­to­kat, hogy ren­del­jenek belőle. Egy évre rá a Tama­go­csi valami csoda foly­tán világ­szerte elter­jedt és 2008-ig hoz­zá­vető­le­ge­sen 70 mil­lió darab fogyott belőle.

Tama­go­csi egy elekt­ro­mos kütyü, ami könnye­dén elfér egy 10 éves gye­rek tenye­ré­ben. A benne élő kis ked­venc lehet bármi, létező állat­tól kezdve poké­mo­no­kon — és egyéb kihalt/kitalált állat­sá­go­kig — bármi, ami ara­nyos. Eszik, (éjszaka) alszik, szé­kel, han­gu­lat­in­ga­do­zik (amit plusz-mínusz jelek mutat­nak) és prün­työg, hogy figyel­jen rá a gazdi. Folya­ma­tos törő­dést, ete­tést, és figyel­met igé­nyel, amennyire egy való­sá­gos állat is. Nekünk kell — beteg­ség ese­tén — ápolni, sze­ret­getni és elta­ka­rí­tani utána a meg­fe­lelő gom­bok nyo­mo­ga­tá­sá­val. Ha mind­ezt egy napon belül hat órán keresz­tül nem kapja meg, akkor meg­hal — és rosszabb eset­ben ha csak egy élete volt, akkor ’99-ig még kukába se kel­lett dobni, hanem vihet­tük a tama­go­csi temetőbe.

Itthon is hatalmas népszerűségnek örvendett ez a kis kütyü. Minden osztálytársam magával hurcolta, etette, itatta, gyógyítgatta, én pedig elkezdtem rágni a szüleim fülét, hogy nehogy kimaradjak a jóból. Nem volt könnyű játszma, tűzzel-vassal tiltakoztak őseim a legújabb hóbortom ellen, de végül beadták a derekukat. Akkoriban panelben laktunk és amikor megpendítettem egy valódi kiskutya vásárlásának lehetőségét, inkább vettek nekem egy Tamát, csak hogy elhallgassak végre.

Tamagocsit rengeteg helyen lehetett beszerezni, még a piacokon is árulták. A legtöbb készülék tojás alakú volt, tartozott hozzá egy miniatűr kvarc kijelző és általában három gomb. Többnyire egy fajta állatot / lényt rejtett a masina, de olyan haverom is volt, aki több száz közül tudott választani a játék indításakor. Én egy nagyon cuki macisat sírtam ki magamnak, az volt az érdekessége, hogy nem szimplán tojás alakja volt a gépháznak, hanem a medvének a feje és a végtagjai is meg voltak csinálva, ki voltak dolgozva. Az az igazság, hogy nem túl sok időt töltöttünk együtt, mert körülbelül másfél hét után elhagytam a trolin, újat pedig nem kaptam.

2005. augusz­tus 3-án a Ban­dai egy új típusú Tama­go­csit adott ki. A Tama­go­csi Con­nec­tion Vers­ion 2-vel gocsi pon­to­kat lehet gyűj­teni, amik­kel min­den­féle feles­le­ges dol­go­kat vehe­tünk a kis ked­ven­cünk­nek. (Ami miatt meg­kapta a 18-as kari­kát, mert sze­ren­cse­já­ték­függővé teheti a gye­re­ke­ket.) Infra segít­sé­gé­vel még a többi Tama­go­csi­val is kap­cso­latba lehe­tett lépni — ját­szani, vagy aján­dé­ko­kat cse­re­léni.

Egy évvel később kijött a negye­dik és a 4.5-ös ver­zió is, ami­vel már isko­lába is járat­hat­juk a sze­ren­csét­len álla­tot. Még kar­ri­er­vá­lasz­tás­ban is segít­he­tünk neki, ha akar­juk. A Tama­go­csi elsöprő nép­szerű­sé­gét látva a Nin­tendo is kiadta elő­ször a Tamagocsi-Game Boy mutánst, majd a Nin­tendo 64, a DS és a Wii ver­ziót is. Sőt,ha jobban belegondolunk, a Tamagocsi adta az ötletet az egyik legsikeresebb videójátéksorozat, a Sims megszületéséhez is.

Nektek volt Tamagocsitok?

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as, ’90-es évek elektronikai emlékeid, küldd el a retrocuccok@gmail.com címre.